Szívvel Szól

▶ Play this song to follow along.

[Intro]

[Női hang, halkan:]

Néha csak nézlek, és nem szólok semmit…

[Férfi hang, mélyen, rekedtesen:]

Mert van, amit a szív már régen elmesélt.

[1. verze – férfi ének]

Volt néhány éj, mikor nem jött az álom,

Mikor a csend volt a leghangosabb nálunk.

Kerestük egymást a kimondott szavakban,

És néha eltévedtünk a saját igazunkban.

De reggel mégis ott voltál mellettem,

A fáradt mosolyod megpihent a lelkemben.

Nem kellett ígéret, se nagy vallomás,

Csak egy ölelés, és újra volt folytatás.

[2. verze – női ének]

Én is féltem, hogy egyszer elfogy minden,

Hogy nem találjuk a fényt a szürkeségben.

De a két kezed újra megkeresett,

És lassan elhittem, hogy jó helyen vagyok veled.

Ma már a csendünk sem olyan idegen,

A hétköznapok szépek a két szemeden.

Egy kávé, egy séta, egy közös nevetés,

Nekem ez az élet, nem kell ennél több mesélés.

[Pre]

[Férfi:] Ha elfáradnál, én itt leszek.

[Nő:] Ha elbizonytalanodsz, átölellek.

[Férfi:] Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap.

[Nő:] De együtt nézünk szembe a nappal.

[Refrén – férfi főének, női harmóniákkal]

Maradj velem, ha lassan múlik az este,

Ha a világ minden terhét a vállunkra tette.

Maradj velem, ha nem találjuk a szót,

Ha a szívünk csak csendben mondja el a valót.

Mert nem kell más, csak egy kéz a kezemben,

Egy ismerős hang a hosszú éjeken.

És bármerre visz majd az életünk,

Amíg te itt vagy, otthonra érkezünk.

[Közjáték – dallamos elektromos gitár, lágy dobok]

[3. verze – férfi és női váltott sorok]

[Férfi:] Emlékszem még, mikor minden új volt,

Mikor egy pillantás egész világot szólt.

[Nő:] Ma már a ráncok is meséket őriznek,

A közös éveink bennünk tovább élnek.

[Férfi:] Nem lett könnyebb, csak jobban értjük,

Hogy egymás hibáival együtt szeretünk.

[Nő:] És ha néha másfelé sodor az élet,

Egyetlen ölelés hazahoz téged.

[Pre]

[Nő:] Ha elfáradnál, én itt leszek.

[Férfi:] Ha elbizonytalanodsz, átölellek.

[Nő:] Nem kell tudnunk, mit hoz a holnap.

[Együtt:] Csak őrizzük azt, ami összetartott.

[Refrén – teltebb hangszerelés]

Maradj velem, ha lassan múlik az este,

Ha a világ minden terhét a vállunkra tette.

Maradj velem, ha nem találjuk a szót,

Ha a szívünk csak csendben mondja el a valót.

Mert nem kell más, csak egy kéz a kezemben,

Egy ismerős hang a hosszú éjeken.

És bármerre visz majd az életünk,

Amíg te itt vagy, otthonra érkezünk.

[Bridge]

[Nő, halkan:]

Ha egyszer majd lassabban jár az idő,

És minden ismerős arcunk megőszül,

Én akkor is téged kereslek majd,

Aki mellett a szívem megnyugodhat.

[Férfi, mélyen:]

Ha újra kezdhetném az összes évemet,

Nem változtatnék meg egyetlen lépést sem.

Mert minden könny és minden nehéz nap

Hozzád vezetett, és ez mindent megad.

[Végső refrén – teljes férfi]

[Férfi és nő együtt:]

Maradj velem, ha lassan múlik az este,

Ha a világ minden terhét a vállunkra tette.

Maradj velem, és fogd a két kezem,

Mert veled teljes az egész életem.

Nem kell más, csak a szívünk dobbanása,

Két külön útból egy közös hazatalálás.

És bármerre visz majd az életünk,

Amíg együtt vagyunk, otthonra érkezünk.

[Outro]

[Nő:] Ha újra indulna minden…

[Férfi:] Újra téged választanálak.

[Együtt, halkan:]

Ketten vagyunk…

És ez nekem elég.